Tisza egyike az utolsó oázisoknak amelynek a zavaros medrében még mindig fejlődik egy rovar lárvája a Palngenia longicauda családból, amely az itteni lakosságtól a Tisza virág nevet kapta. Tisza az eggyike a két megmaradt helyből az egész földön ahol még ez a csodálatos rovar látható. Szabály szerint, a Tisza virág minden év júniusában megjelent, amikor ennek a siksági folyónak a nyugodt víze felett egy rajban véghezvitte a saját csodálatos szerelmi táncát. Az utóbbi években a tiszai halászok, fürdőzők, kirándulók és az egyszerű érdeklődők nagyon ritkán látják, így mondják. Mind ritkábban lehet vele találkozni a Tisza felszínén és az ő zavaros sekélyebb medrében. Az emberek pedig reménykednek az ő látványukban. És marad csak nekik, hogy reménykedjenek. Hogy higgyék, hogy létezik még egy élőlény aki magában hordoz olyan érzelmet amely nem mullik. Érzelmet amely az idősebbeket is a végletekig képes fiatalokká tenni – a szerelem érzése! Marad, hogy vele együtt örüljenek minden következő napnak, mert lehet, hogy éppen aznap fogják meglátni ahogy a folyó felett viszi végbe a veleszületett szerelmi táncát. Szerelem az élet iránt azokban az években mikor azok valakiknek már lényegtelenné vállnak, egyike azoknak a forrásoknak, ahonnan, a kedvet és a reményt a jövőben, meríteni lehet.